Probléma = Meg+Oldás 1. rész

Mivel a probléma magában hordozza a megoldást, a kulcsot, a kérdés pedig a választ, ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a kettőt ne válasszuk el, hanem megtanuljuk EGYnek venni, azaz MÁSként rátekinteni a dolgokra (annak látni őket, AMIk valójában!), hiszen ETTŐL függ az, hogy mi micsoda lesz a saját tapasztalásunkban!

Sokan azt várják a mesterektől és guruktól is, hogy majd valamiféle megoldást vagy kulcsot kapnak tőlük, ami aztán valami varázsütésszerűen világosságot csempész a tudatukba és voilá, megvilágosodnak. Vajon mit érnél azzal, ha gyógyszert adnék a kezedbe a betegségedre, de te azt sem tudod, hogy beteg vagy? Meggyógyulnál? Mihez kezdenél az általam kínált megoldásokkal, kulcsokkal, HA NEM TUDOD MAGADTÓL FELISMERNI azokat a problémákat, melyekre feloldozást, megoldást kínálnak?

Gondolj csak bele, ha rámutatok egy problémára, annak forrására, és te is ráfordítod a figyelmedet, akkor talán benned is kialakul a képesség, a tisztánlátás, és beprogramozod magadnak, hogy egyrészt felismerd a problematikus dolgokat, de NE problémának lásd, hanem azonnal a MEGOLDÁS (érzete) jelenjen meg benned. Nem lenne fantasztikus és felemelő érzés, ha kialakulna benned ez a fajta nézet? Csak érezd át egy pillanatra. Minden problémád köddé válik, amint úgy nézel rájuk, hogy EGYek a megoldással, és ott rejlik bennük a kulcs… amit TE meg is látsz, illetve megérzel.

Ezt hogyan érhetnéd el, ha folyton csak megoldásokat hallanál és kulcsokat kapnál? Mit ér a kulcs zár nélkül? Érted már?

A kezedbe adok egy kulcsot, de nem mondom, meg, hogy melyik ajtót nyitja, melyik épületben. Segítség lenne az neked?

Ugyanígy, ha megtanulsz jól kérdezni, akkor a választ is meg fogod látni benne. Mert ez így működik. Na jó, nem mondhatom, hogy mindenkinek, mert ez saját tapasztalásom, de ha nekem így működik, akkor elvileg másnak is úgy kell, nem? Hiszen bizony értelemben tényleg mind egyformák vagyunk.

Elmondom, mire gondolok. Ma már számtalanszor találom magam olyan helyzetben, amikor megviláglik bennem egy kérdés, elkezdem kimondani, de a feléig sem érek, és már TUDOM A VÁLASZT rá. Ez persze lehet ám olyan kérdés is, amire az éber tudatom, az elmém NEM tudhatná a választ, mert sohasem hallottam róla, nem lett “betáplálva”… mégis tudni fogom a választ.

Voltál már TE is így?

Ha az elméd csattogó zaja nem zavar meg, akkor igen is jön egy impulzus, egy válasz “valahonnan” belülről, arról a “helyről”, amit gyakran Forrásként említek… ami maga a SZÍV. (Egyébként is jön ez az impulzus, mindig jön, folyamatosan, csak az elme hangzavara zárja ki, így értettem.) Hogy most az az Univerzum Teremtő Tudata-e, a végtelen és megnyilvánulatlan Isteni Mező, vagy annak valamely szintje, vagy csupán a saját jövőbeli ÉNem… talán lényegtelen.

Ami abból a Forrásból jön, az MINDIG IGAZ ÉS MINDIG TÉGED SZOLGÁL!

Legalább is nekem így tűnik, így tapasztaltam. Tehát ha folyton kérdéseket olvasol tőlem, vagy problémákat nevezek nevén, akkor ne azt gondold, hogy én nem tudom a választ, vagy a megoldást. Gondold azt, hogy ÉRTED teszem, hogy BENNED is kialakuljon a készség a MEGÉRTésre, FELISMERÉSre, ha azt még az elme fátylai kendőznék.

Akinek pedig erre nincs szüksége, annak nagyon örülök, mert akkor már túl van ezeken a “játékokon”, hogy elválassza a problémát a megoldástól, és már nem címkéz elméjével a dualitás útvesztőjében. Nem kell a problémáktól, a sötétségtől, az “ellenségtől” félni, vagy elbújni, vagy elkendőzni, mert ATTÓL NEM FOG ELTŰNNI! Csak legfeljebb a számodra válik láthatatlanná. De az nem azt jelenti, hogy nem lesz jelen életedben, és nem lesz rád hatással… csak te úgy döntesz, hogy nem akarsz tudni jelenlétéről, nem akarod látni.

De ha nem ismered fel a problémát, ha nem látod, AKKOR HOGYAN SZERETNÉL MEGOLDÁST TALÁLNI? A kulcs pedig abban rejlik, hogy mire hogyan tekintünk… mint mindig.

MERJ ŐSZINTÉN SZEMBENÉZNI A PROBLÉMÁVAL, MERT ABBAN A PILLANATBAN TRANSZFORMÁLÓDIK MEGOLDÁSSÁ, ÉS OLDÁS LESZ BELŐLE! AKARD, HOGY MEGOLDÁS LEGYEN ÉS NE PROBLÉMA, MERT TALÁN AZ A MÁSIK KULCS A TRANSZFORMÁCIÓHOZ.

Kívánom, hogy szavaim fátylakat szaggassanak, és beragyogjon Tudatod Világossága a felismerés euforikus érzésével! Úgy legyen, és ez Így van!

További szép napot!

Szívből áradó szeretettel,

Képes Tamás (Tudatbúvár)